Ceruzákkal díszített tükörkeret

Mivel, eljött az iskolákban az év vége, és az én kislányom most fejezi be az első osztályt, nagyon izgalmas gondolatnak tűnt, hogy a tanárnéniknek, az osztály elhegyezett ceruzáiból készítsünk év végi ajándékot.

Néhány hete, neki is álltunk a gyűjtésnek, és miután, jó sok válogatni való ceruza gyűlt össze, hamarosan el is készült az első keret.

A keret alapját, egy Ikeában vásárolt tükör adta. Ennek a tükörnek, nagyon vastag kerete van, amire jó sok, elfarigcsált ceruzát lehetett felragasztani.

Az elkészítés során, itt-ott, azért csalni is kellett, egy satu, egy kézi fűrész és egy kis csiszoló papír segítségével, de, azt hiszem, ez nem von le semmit a kész ajándék eszmei értékéből.

Elkészítése nagyon egyszerű, csak egy kis sakkozásra van szükség a ceruzákkal.
Az eredmény pedig, magáért beszél, tökéletes év végi ajándék tanárnéniknek a kis tanuló "palántáktól" és szüleiktől.

póló festés alkoholos filccel....

Az ötlet nem az enyém. A neten találtam és gondoltam ezt nekünk is ki kell próbálni.

A póló elkészítése gyerek játék.

Készíts elő hozzá

- egy fehér pamut pólót,
- több színű alkoholos filcet,
- szórófejes flakonont
- alkoholt

...meg, persze egy alkotó is legyen kéznél.

Az én alkotó társam a 8 éves lányom volt. :)

Első lépésként, rajzolj a pólóra mindenféle ezt azt.
Minél színesebb, annál jobb.
Sajnos, Magyarországon, csak a 4 alapszínben lehet kapni alkoholos filcet, így a póló színvilága elég szegényes lett. Próbáltam belecsempészni néhány kakukktojás filcet, de ezekből sokat nem használhattam, mert az alkohol logikusan, csak az alkoholos bázisú a filceket oldja meg, más filcet alig, vagy egyáltalán nem.

Festés előtt, helyezz a póló belsejébe egy vastag kartont, vagy más olyan anyagot, ami megakadályozza, hogy a filc megszínezze a póló hátoldalát is.
Ezt a kartont, hagyd a pólóban addig, míg nem vagy véglegesen kész az alkotással. (az alkohol spriccelésénél se vedd ki!)

Mikor, készen voltunk a póló dekorálásával (nekem már a félkész póló is tetszett), beleöntöttük a gyógyszertárban vásárolt alkoholt egy szórófejes flakonban és megspricceltük vele a megfestett anyagot.
...majd néztük, ahogy elmossa az alkohol a színeket. :)

Mivel, az általunk készített póló, nem lett annyira vidám színű, mint az eredeti leírásban található, ezért én még kiegészítettem egy kis csillogó (glitter line) textil festékkel.

Így formáltuk egyedivé, saját ízlésünkre.

Hogy mennyire tartós, még csak ezután fogjuk tesztelni, de szerintem nem lesz gond vele.
Természetesen, kímélő gépi-, vagy kézi mosást ajánlanék a tisztításhoz.

Mivel, nagyon élveztük ezt a fajta póló díszítést, megpróbáltunk egy alkohol nélküli változatot is élénk színű textil festékkel,
A végeredmény, egy igazán vidám nyári darab lett.

Azt hiszem, mindkét pólót nagyon szeretni fogja a lányom. :)

eredeti cikk: http://kidsactivitiesblog.com/47873/color-spray-science

agyagoztunk...

Ahogy a süthető gyurmával, úgy az agyaggal is régóta kacérkodtam. Az utolsó lökést, egy gyerekzsúr adta meg, ahol is a szülinapi program az agyagozás volt.
Mivel a kreatív boltban, ahol vásárolni szoktam lehet kapni kimérve kisebb adag agyagot, így gondoltam, azzal ki is próbálom itthon, ezt a fajta kreatív elfoglaltságot.

Azt hiszem sikert arat a dolog.

Amióta kipróbáltuk, azóta minden gyerek vendégünk ezt AKARJA! :)

fekvő szárnyas unikornis (by Lili)

dinoszaurusz (by Lea)

Cica (by Lea)

pillangó (by Anikó)

lusta macik (by Tami)

kacsa (by Bea)

Paci (by Lea)

paci vagy nem (by anya)

hosszúnyakú (by Lea)

Agyagozni mindenki szeret. Ahogy a kezünkbe vesszük az anyagot, azonnal a bűvöletébe kerülünk. Nagy szerencsémre, nagyon jó, puha agyagot sikerült beszereznem, amivel, még a legkisebbeknek is igazán könnyen megy az alkotás.

Igaz, kemencém nincs, így kisütni nem tudjuk. Az agyagot 900-1000 fokon kell kiégetni. Sütőben maximum 300 fokot lehet elérni...de nekünk sütés nélkül is nagyon jó. :)
Ja, és sütni csak üreges formákat lehet, a mieink pedig belül is tömörek.
A figurákat, amiket eddig készítettünk, szobahőmérsékleten hagytuk megszáradni. Száradás után tökéletesen masszívnak és tartósnak tűnnek. Persze a színük nem lesz olyan szép, mint a kemencében kiégetett társaiknak... de minket ez sem zavar. :)

Szóval, végy egy adag agyagot, formázd kedvedre, ecsettel, vízzel ragasztózd, gyönggyel, flitterrel cicomázd fel, hagyd szobahőmérsékleten megszáradni, majd gyönyörködj benne. :)

Amire vigyázni kell: a nagyon kicsi apró részek száradás után könnyen letörhetnek, mert az anyag repedezhet, mikor szárad, ezért a kicsi apró részekkel csak óvatosan!
Azokat a részeket, amiket össze akarsz ragasztani, vizes ecsettel jól "ragasztózd be", majd az ujjaddal tapasztgasd simára. Ettől lesznek masszívak és tartósak az összeragasztott részek.

...és, ha már, így beleszerettünk ebbe a dologba, gondoltam hasznos célra is fordítanám a szórakozást.
Egy kutyus formával kezdődött az egész, ott pattant ki az ötlet.
Mivel, az egyik kutyánk, mentett kutyus, azaz örökbe fogadtuk a Csivava Mancsok Egyesületén keresztül, nekik szeretnénk készíteni néhány darab, csivavát, melyet adományként ajánlanánk fel.  Ha minden jól megy, akkor ezeket a darabokat, már a júniusi csivava találkozón meg is lehet majd találni.

Vele kezdődött:

...és a folytatás:

Hát hajrá! :)

A teáskanna (Andersen mese)

A mesém: Egy kicsit NŐ, egy kicsit ANYA, egy kicsit ÚJRA HASZNOS...

A teáskanna ( Hans Crhistian Andersen)

Volt egyszer valahol egy rátarti teáskanna. Majd felvetette a büszkeség, mert finom porcelánból égették, mert hosszú csőre és széles füle volt, méghozzá elöl a csőre és hátul a füle. Ez egész ritka dolog, emlegette is a teáskanna, hacsak tehette. Hanem a födeléről nem beszélt soha. Tudta, mért nem: a födele törött volt, s ha megragasztották is, csorba maradt. Minek beszéljen hát az ember a hibáiról, mikor azt úgyis megteszik helyette mások? A csészék, a tejszínes kancsó meg a cukortartó - a teáskészlet többi tagja - úgyis többet gondolnak csorba födelére, többet is beszélnek róla, mint szépen ívelő füléről és pompás csőréről. Ezt a teáskanna nagyon jól tudta.

- Ismerem őket! - sóhajtotta. - Ismerem a hibáimat is, be is látom, s éppen ezért vagyok szerény és alázatos. De hát nemcsak hibái - erényei is vannak az embernek. A csészéknek fülük van, a cukortartónak födele, de nekem ez is, az is, s ráadásul még valami, ami nekik nincs: csőröm. Ezért vagyok én a teásasztal királynője. A cukortartó és a tejszínes kancsó inkább csak a jó ízlést szolgálja, de az adakozó, az uralkodó én vagyok. Áldás lehetek a szomjazó emberiségre! Az ízetlen forró víz bennem dolgozza fel zamatos itallá a kínai leveleket.

Gondtalan, vidám ifjúságában így elmélkedett magában a teáskanna. Ott díszelgett a terített asztalon, s a legszebb kéz emelgette; de a legszebb kéz ügyetlen volt, s elejtette a rátarti kannát.

Ott hevert a teáskanna ájultan a földön, a forró víz szétfolyt belőle, letörött a csőre, letörött a füle - a födeléről ne is beszéljünk, arról már elég szó esett. Rettenetes csapás volt ez neki, s ami a legszörnyűbb: mindenki rajta nevetett, rajta, s nem az ügyetlen kézen.

- Sohasem felejtem el azt a pillanatot! - sóhajtotta a teáskanna, amikor később elbeszélte élete történetét. - Azt mondták rólam, hogy rokkant vagyok, félreállítottak egy sarokba, másnap aztán odaajándékoztak egy szegény asszonynak, aki zsírt kunyerált a konyhán. Koldusbotra jutottam, nem volt tartalma az életemnek, nagyon elkeseredtem. És mégis - akkor kezdődött az én igazi életem. Mert a világon mindenki máshová ér el, mint ahova elindult. Belém földet tömtek, s ez egy teáskannának annyi, mintha eltemetnék. De a földbe aztán virághagymát dugtak, hogy kicsoda, nem tudom, ajándékba kaptam, a kínai levelekért meg a forró vízért kárpótlásul, meg hogy elfelejtsem letört csőrömet, letört fülemet. A földem befogadta a hagymát, s az az enyém lett, a szívemmé vált, eleven szívemmé - addig, tudjátok, nem volt szívem. De akkor élet támadt bennem, élet és erő. Nedvek keringtek a bensőmben: a hagyma csírába szökkent, aztán virágot bontott, s én hordoztam, én voltam a bölcsője. Néztem, nem tudtam betelni a szépségével - boldog voltam, mert boldog, aki másnak tudja áldozni az életét! A virág nem mondott köszönetet nekem, nem is gondolt velem. Mindenki megcsodálta, mindenki megdicsérte. Én meg örültem - bizony, megérdemli a dicséretet a szépséges virág!

Egy nap aztán azt mondta valaki: "Jobb cserepet érdemelne!"

Akkor kettétörtek, ami nagyon fájt, de a virág sokkal szebb cserépbe került, s ez megvigasztalt. Most itt heverek a szemétdombon, törött cserép vagyok. De az emlékeimet nem veheti el tőlem senki.